FAUVE
2024
Szabadságban élni női természetemmel, engedni, hogy álcák, szerepek nélkül érintkezzek a valósággal felnőtt döntés, meg kell érni rá.
Inspirációm gyerekkoromban az az ösztönös közvetlenség volt, melyet az állatokkal való kapcsolódásban találtam.
Követni a belső hangot sokszor ijesztő, magányos, ismeretlen útnak tűnt.
Legbelül mindig szólt egy igazabb, tisztább, őszintébb szólam, amely példátlan dolgokat suttogott, egy természetes létezéstől.
Még mielőtt Ádámnak szánt volna, társam Ő volt: névtelen, egy a sok közül, örökre összetartozunk.
Majd ember lettem, elfogadtam sorsom, s úgy kellett tennem, mintha mindezt nem tudnám, így elfelejtettem.
Az Édenben először Őt szerettem, vele örökké egy, farkas lettem.
Szerelmemet nem szégyellem, embernőként őt követem.
Szelleme itt él most is bennem, ő suttogja merre kell mennem.
Vadságommal ölelkezem, régmúlt létre emlékezem.
Belső fényem kiengedem.
Meglátszik mi üvölt bennem.
Nyugalmamat Tőle veszem,
Ösztönéből merítkezem.
Szeplőtelen farkas kegyben,
Ember nőből szabad lettem.
Csonka Liberta írása
